Címke: kegyelet

Cappella Ungherese (Visintini) – helyzete

Cappella Ungherese (Visintini): 
 
A felújított kápolnát 2009-ben néhai Sólyom László volt köztársasági elnök avatta fel.
Az eseménynek részesei voltunk. A Krajczáros Alapítvány önkéntesei az eltelt időszakban 4 alkalommal (legutóbb 2022-ben) végeztek számottevő karbantartási munkálatokat.
 
Festettek, mázoltak, szétfoszlott zászlókat cseréltek – evvel meghatározó mértékben járultak hozzá, hogy az emlékhely folyamatosan méltó legyen a helyszín jelentőségéhez. Első ízben a terasz járólapozása volt a felvállalt feladat.
Ezen ikonikus helyszín időközben mintegy zarándokhellyé lett.
 
Tavaly derült ki, hogy sajnos a tetőzet cseréje halaszthatatlanul cserére szorul. A szükséges összeg zöme rendelkezésre áll, ám az eltelt egy esztendőben a rendszeresen elküldött kérelmek ellenére máig Doberdo del Lago polgármestere nem adta ki a szükséges engedélyt…

Tovább a folytatáshoz

2023. 10. 18-án ELTEMETTÉK A HONVÉDSÉG VOLT FŐPARANCSNOKÁT…

 
EMBER VOLT. KÖVETENDŐ TETTEKET HAGYVA MAGA MÖGÖTT…
 
NYUGODJON BÉKÉBEN ELNÖK ÚR!!!
 
„…ember volt, aki egyszeri és megismételhetetlen, és ennélfogva önmagában méltóságteljes érték. Amiben ugyanakkor mégis kitűnt, hogy ő ezt az ajándékba kapott értéket halála pillanatáig tudatosan megélte, őrizte, képviselte és gyarapította…” – mondta Landi Balázs úr, titkárságvezető.
 

Miért fontos Önnek – Dr. Szakály Sándor

Sokszor és sokan teszik fel ezt a kérdést, ha a múltról esik szó. S a válasz általában különböző, pedig lehetne azonos is: azért mert a múltunk – annak minden erényével és hibájával együtt – a miénk és kötelességünk a múltunkat megőrizni és arról minden továbbadni. Tudni mikor és mi történt velünk. A különböző háborúk során hol veszítették életüket eleink, és ha tehetjük, el kell zarándokolnunk oda. Fejet hajtani, mécsest gyújtani, koszorút elhelyezni és elgondolkodni. Vajon léteznénk-e nélkülük? Az ő áldozatvállalásuk mit adott nekünk?  Hosszan sorjázó kérdések…

S a válasz — magam úgy vélem – nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk és már csak ezért is köszönet nekik és főhajtás emlékük előtt.

A múlt tisztelete és megtartása nélkül más lenne a jelenünk – amely egyébként szinte azonnal múlttá válik – és nem tudható lenne-e a jövőnk. Magam – és bizonyára mindannyian – azt szeretném/szeretnénk, hogy a múltra épüljön a jövő és a múlt tanulságai adjanak bíztatást a jövőre nézve (is)!

Dr. Szakály Sándor

(magyar történész, az MTA doktora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja. Wikipédia)

Kegyeleti emléktúra az I. vh centenáriuma alkalmából Szlovéniába

… van a Béke világnapja, van Vámnap, Szerzetesek világnapja, van Föld nap, van Hold nap, külön napot érdemelnek még a Bolondok is, tisztelgünk az I. világháború végének illetve  a II. világháború kitörésének emléknapján, csak éppen a harctéren elesett katonák nem érdemelnek meg egy emléknapot, mely napon csak róluk emlékezne mindenki – fogalmazódott meg a gondolat újra az Isonzó folyása mellett hajdan dúlt harcok emlékére szervezett kegyeleti emléktúra alkalmával Szlovéniában.

Egy emléknap a hőseinkért, igen fontos szerepet jelentene Európában, mely által teret nyerhetne a közös megemlékezés kultúrája. Többek között ez az egyik legfontosabb célja a székesfehérvári Krajczáros Alapítványnak, mely a hadisírok gondozása és kapcsolódó kulturális (kiállítás, könyvkiadás, szobor állítás,egyebek) tevékenységek és megemlékezések szervezésével foglalkozik.

Az I. Világháború centenáriuma alkalmából szervezett kegyeleti emléktúrán egy érsemjéni találkozáson kialakult baráti kapcsolatnak köszönhetően lehettem jelen. A túra programjai betekintést nyújtottak az alapítvány áldozatos munkájába, melyek a felvállalt feladatok mellett teret biztosít az egymástól elszakított magyar nemzet területein élő magyar emberek közötti kapcsolatok kialakításához és ezek elmélyítéséhez. A ljubljanai magyar nagykövetség támogatásával ez alkalommal  vehettek részt az emléktúrán a nemzet kultúrájával foglalkozó, történelmét tanulmányozó és kutató személyek a Partiumból, Kárpátaljáról, Budapestről valamint  Székesfehérvárról és környékéről az alapítvány tagjai és önkéntesei. A túra résztvevőinek egy része már február 19.-re kellett megérkezzen Székesfehérvárra, hogy a másnapi kora reggeli indulásban ne legyen késés. A távolról  érkezők  szálláshelyeiket elfoglalva, jó hangulatú ismerkedéssel töltötték az estét.

A csapat másnap reggel kiegészülve a helyi és környékbeli tagokkal útra kelt a csodálatos Szlovénia felé. Egy kis pihenésre megállva és a híres trojane fánkot  megkóstolva tovább utaztunk a főváros felé. Ljubljanába érkezve a magyar nagykövetség felé vettük utunkat, ahol már vártak csapatunkra. Az üdvözlő és köszöntőbeszédek után Németh István a Krajczáros Alapítvány elnöke ismertette az alapítvány munkáját, programjait, célkitűzéseit. Ezt követően a csoport egy kis előadással köszönte meg a nagykövetség támogatását, melyben hazafias verseket szavaltak és a székesfehérvári Kákics magyar népzenei együttes pedig katonadalokat muzsikált.  

A nagykövetség után Ljubljana-t elhagyva az Alpok hegyvonulata mentén folytattuk utunkat. Bohinjska Bistrica-t elhagyva megérkeztünk szálláshelyünkre, ahol további programjaink helyszíneihez közel kerültünk. Sötétedésig igyekeztünk kihasználni a időt, így próbáltuk felfedezni a táj szépségeit a Triglav Nemzeti Park érintett részében, ahol megcsodálhattuk a Júliai Alpok szlovéniai vonulatát és nem utolsó sorban a  Bohinji-tavat, mely Szlovénia legnagyobb tava.

EmlékA túra második napján a helyi kultúrával ismerkedve több tájházat és múzeumot is meglátogattunk, melyek által megismerhettük a helybeli lakosok múltját és az ebből fennmaradó értékeket. Ezen a napon került sor túránk fő programjához  az Ukanc-i osztrák-magyar katonatemetőben való megemlékezésre, koszorúzásra, ahová a ljubljanai nagykövetség konzulja is velünk tartott. Az emlékműsor újra a túra tagjainak rövid eladásaiból tevődött  össze. A temetőben eltemetett katonák között a legtöbb a magyar, a lengyel és az ukrán nemzetiségű, de vannak civilek is és más nemzetiségűek is: szlovákok, csehek, németek, románok, szerbek és szlovénok.

10991378_782241945186469_1292307401474178049_n

A méltó tisztelgés után a közvetlen közelünkben lévő Vogel hegy sífelvonóval mentünk fel a  kilátóra, de sajnos itt az időjárás nem biztosította a csodás kilátást számunkra. A kilátótól néhány kilométerre folytatódott utunk, ahol egy húsz perces hegyi túra után elérkeztünk a Savica-vízeséshez. Leereszkedve a hegyről fáradalmainkat a Bohinj-tó partján pihentük meg, majd a középkori Száva-híd mellett álló Keresztelő Szent János, kicsinysége ellenére Szlovénia egyik legszebb templomát látogattuk meg.

Bledi tóTúránk utolsó napján még egy kihagyhatatlan élmény várt ránk, a Bled-i vár meglátogatása, ahonnan  a legszebb kilátás nyílik a Bledi-tóra, Bledre és Gorenjsko régióra. A várkastély manapság egy kiállítási terület. A kápolna mellett elhelyezkedő bemutató helyiségek Bled ősi történelmét mutatják be. 

Mielőtt még Szlovéniát elhagytuk volna a csapat vezetője beiktatott egy kis megállót Vranskóban, ahol egy veterán  motorok múzeumát látogattunk meg. A betervezett idő szerint érkeztünk vissza Székesfehérvérra, ahonnan rövid, de annál melegebb hangulatú búcsúzkodás után mindenki elindult saját hazája felé. A Partiumot  Nagyváradról  Kecse Attila és családja (régóta állnak szoros kapcsolatban a Krajczáros Alapítvánnyal) és Csorba Sándor, Érmihályfalváról Sütő Szabolcs és jómagam képviseltük.

Az emléktúra percre pontos megszervezését és lebonyolítását Németh Istvánnak a Krajczáros Alapítvány kuratórium elnökének köszönhetjük, aki áldozatos munkájával, társaival, határon túli kapcsolataival igyekszik méltó emléket állítani és emlékezni, a csatatéren odaveszett honvédekről. Országon belüli és határon túli önkénteseinek számának bővítése mellett igyekszik az utókort is nevelni, akikkel már fiatalon megszeretteti és beleneveli az alapítványuk által felvállalt nemes feladatok eszméit.

Sütő Judit

az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport vezetője