Sokszor és sokan teszik fel ezt a kérdést, ha a múltról esik szó. S a válasz általában különböző, pedig lehetne azonos is: azért mert a múltunk – annak minden erényével és hibájával együtt – a miénk és kötelességünk a múltunkat megőrizni és arról minden továbbadni. Tudni mikor és mi történt velünk. A különböző háborúk során hol veszítették életüket eleink, és ha tehetjük, el kell zarándokolnunk oda. Fejet hajtani, mécsest gyújtani, koszorút elhelyezni és elgondolkodni. Vajon léteznénk-e nélkülük? Az ő áldozatvállalásuk mit adott nekünk? Hosszan sorjázó kérdések…
S a válasz — magam úgy vélem – nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk és már csak ezért is köszönet nekik és főhajtás emlékük előtt.
A múlt tisztelete és megtartása nélkül más lenne a jelenünk – amely egyébként szinte azonnal múlttá válik – és nem tudható lenne-e a jövőnk. Magam – és bizonyára mindannyian – azt szeretném/szeretnénk, hogy a múltra épüljön a jövő és a múlt tanulságai adjanak bíztatást a jövőre nézve (is)!
Dr. Szakály Sándor
(magyar történész, az MTA doktora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja. Wikipédia)
