Földes László „Hobo” – előadóművész, dalszerző, Kossuth-díj 2011 – Angol változat 
Tisztelt Németh úr!
Életem egyik első és meghatározó élménye volt az ötvenes években, moziban látott dokumentumfilm töredék, amelyben egy első világháborús csatajelenet 5 másodperces villanását láthattam. Ismeretlen fronton, ismeretlen katonák álltak fel a lövészárokból és egyikük, mindössze két lépést megtéve azonnal halálos lövést kapott.
Nehezebb napjaimon ma is gyászolom azt az embert, akinek nevét,
nemzetiségét nem tudom, arcát sem láthattam.
Egy fiatal fiút, aki a ki-tudja-hányadik volt a soha el nem fogyó, milliárdos sorban.
A legváratlanabbul érkező pillanataimban sok-sok éve gyertyát gyújtok értük. Szokásommá vált, eltávozott szeretteimmel, mestereimmel és barátaimmal együtt
emlékezem rájuk, – ennyi év után is – nehezen szedve a levegőt.
Piliscsabán élünk, a közeli erdőben ismeretlen sírok fekszenek. Lehet, hogy nem is katonák.Tegnap Angéla lányom (13 éves) egyedül sétált arra és hazatérve elmondta,
látott egy sírt. Majd kis szünet után megkért, hogy a következő héten menjünk együtt
ki az erdőbe. A fakeresztet és a hantot nem hozta szóba, de tudom, mire gondolt.
Nagy tisztességnek tartom, hogy olyan emberek, olyan közössége keresett meg, akiknek ugyanúgy fáj az ártatlanul elesett, elfelejtett áldozatok emléke, mint nekem.
Felemelő érzés tudni olyanokról, akik időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve azon fáradoznak, hogy megleljék azok nyughelyét, akiket mindenféle erők és eszmék a halálba taszítottak.
Az, hogy emléküket megtisztelik és ápolják, torokszorító meghatottsággal vegyülő örömet okoz nekem.
Engedjék meg, hogy felemelő küldetésükhöz erőt és türelmet kívánják, valamint,
hogy ezúton felajánljam bárminemű szerény segítségemet.
Isten tartsa meg Önöket ezen az úton!
Tisztelettel: Hobo
