Közlemény a 2017. évi Nemzetközi Gyertyagyújtási Akció tapasztalatairól
Az I. világháborút lezáró fegyverszünet életbelépésének időpontjában immáron 8. éve bonyolított projektünknek ismét egy sikeres – országhatárokon, de nyugodtan mondhatjuk, hogy földrészeken és éveken átívelő – akciójáról tudunk számot adni.
November 11-én 11 óra 11 perckor a világ számos országában az idén is mécsesek ezrei gyulladtak meg a katonatemetőkben, a hősi emlékműveknél vagy iskolák aulájában és magánszemélyek lakásán. Sok helyszínen koszorúkkal, a kegyelet virágaival emlékeztek meg a harctéren elesett katonákról illetve a kabátokra piros pipacs és gyertyát ábrázoló kitűzők elhelyezésére került sor.
Mi volt az üzenete az akciónak?
– Elsődlegesen a SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT, a BÉKE megőrzésének fontossága áll a középpontban.
– A szervezők kiemelték azt is, hogy száz év távlatában már elérkezettnek látják az idejét a hajdanán szemben álló felek közös emlékezetére is.
– Egyben nem kevésbé tekintik fontosnak a csatatéren hazájukért életüket adók helytállását, a lövészárkok poklát megjárt katonák (így utólag hiábavaló) küzdelmeit felidézni és szorgalmazni kívánták a mindezekre való emlékezetnek a felnövekvő nemzedékbe átültetését.
Ez alkalommal 13 nemzet képviselőitől, 98 települést érintően kaptunk fényképekkel megerősített visszacsatolást. A résztvevők számában ugyan némi visszaesésről kell számot adnunk, ám az így is közelítette a 20 ezer főt.
Az email-ben közvetlenül megszólított partnereink száma közel 3 ezer (főként szervezet 385, magánszemély 760, illetve pm hivatalok 1605) volt. Az idén 36 fő hazai és külföldi védnökünk fogadta el felkérésünket. A médián, FB-on és a saját illetve más honlapok révén elért személyek számát 120-150 ezer főre becsüljük. Ehhez viszonyítva a csatlakozásról ténylegesen számot adó létszámot arányaiban csekélynek kell minősítenünk. Megengedhető – bár fájó önértékelő – következtetés, hogy a projektünk iránti fogadókészség nem kielégítő. Ez ugyanakkor erősíti is azon célunkat, mely szerint időszerű és fontos feladat felidézni és az emberi felejtéstől megóvni a Nagy Háborúban elesett katonák emlékét.
Székesfehérváron – az akciót kezdeményező, koordináló Krajczáros Alapítvány székhelyén – már az elmúlt éveknek kialakult rendje szerint zajlottak 2017-ben is az események. 13 helyszínen más-más civil szervezet volt a házigazda. A városban és az egyházmegyében megkondultak a templomok harangjai is. Gyóni Géza szobránál felidézték a korabeli eseményeket, valamint a költő halhatatlan sorait: „csak egy éjszakára küldjétek el őket”.
Máshol katonadalokkal színesítették, volt ahol sírkertekben végzett rendteremtő munkával kötötték egybe a megemlékezést. Halász Judit művésznő az aznap 11 órakor kezdődő előadása kezdetén gyújtotta meg a mécsesét.
Budapesten a Városmajorba meghirdetett megemlékezésen (a védnöki tisztet felvállaló neves közéleti személyiségek, művészek, tudósok, egyházi személyiségek jelenlétében) a tavalyinál már többen tartották fontosnak a részvételt, ám nagyságrendi áttörésre reményeink szerint majd 2018-ban fog sor kerülni. Haumann Péter színművész néhány gondolatban nagyapjára emlékező szavakkal tette személyessé a megjelentek számára a háborúnak az egyes családokra kiható, gyakorta visszafordíthatatlan tragédiáját.
Az akciót helyszínenként megvalósítók létszáma a néhány főtől a sok száz résztvevőig terjedt ki.
Kuriózumnak számított, hogy Jozef Krupa Újzélandból, Herczeg László Las Vegasból és Alla Timoshenko Poltavából (Ukrajna) küldött fotót. Az egyedül vagy szűkebb körben illetve civil szervezetük, iskolájuk képviseletében emlékezők mellett kedvező tendenciának minősíthető, hogy pl. Dunaújvárosban, Ráckeresztúron, Szabadegyházán, Gyálon, stb. az önkormányzat a település egésze nevében vállalt fel azonosulást az akció mondandójával.
A hagyományteremtés jeleit viselik magukon azon visszajelzések, ahol a helyi szervezők (pl. Osadné (ÉK-Szlovákia – Telepóc), Breznicka /Sk/, Kiskunhalas, Homonna, Sárkeresztes, Szentes, Kaposvár, Pusztakovácsi, Sanok /PL/ stb.) már saját arculatukra formálva illetve az alapítvány inspirálása nélkül végzik az előkészítést és megvalósítást.
Persze akadnak olyan partnerek is, ahol már korábban is (tőlünk függetlenül) szerveztek nagyszabású megemlékezéseket (pl. Olomütz, Szlovénia és Olaszország, Przemysl, Limanova, London és és a francia illetve angolszász térségnek sok más városában, stb.). Az idén a Krnsko Jezero-nál (Slo) szintúgy november 11-ére esett sok-sok éves előzménnyel bíró és embert próbáló a kegyeleti túra, aminek alkalmanként 600-700 ember is részese.
Az alapítvány kurátorai örvendetes dolognak ítélik, hogy az idén a Felvidéken a SZAKC vezetésének felkarolása illetve az ottani média tájékoztatása nyomán a szlovákiai magyarság köréből sok tagszervezet csatlakozott újonnan.
http://felvidek.ma/2017/11/nemzetkozi-gyertyagyujtasi-akcio-a-hosok-emlekere/
2017-ben visszafogó tényezőként szembesültünk, hogy a dátum szombati napra esése okán az iskolákból csak keveseket sikerült bevonni az akcióba. Ezt erősítette még, hogy ez évben nem sikerült a tankerület vezetőket sem kellően megszólítanunk. 2016-hoz képest kedvezőtlen tapasztalatként értük meg, hogy Kárpátalja, Erdély és a Délvidék térségéből az idén hozzánk alig érkezett csatlakozásról, részvételről szóló információ.
A hazai írott és elektronikus sajtó tekintetében nem lehetünk nyugodtak. Az MTI közlemény és néhány média (közte a Magyar Hírlap) közvetlen tájékoztatása ellenére sem tudtuk a figyelmet kellő szélességben ráirányítanunk az akcióra. Ez alól üdítő kivételnek számított Dunaújvárosban, Kiskunhalason, Székesfehérváron és a Felvidék Ma című újságok (írott és elektronikus média) szerkesztői. (hiv.: http://halasinfo.hu/gyertyagyujtas-volt-a-halasi-aldozatok-sirjainal/ ). Újólag megtapasztalhattuk, hogy az országos média helyett a lokális sajtó volt fogékonyabb 2017-ben is az akciónk iránt. A hatékonyabb reagálásukban pedig mindenképpen az adott térségben szervezést és előkészítést végző (jellemzően civil szervezet) partnerünk kapcsolatai, kezdeményezései voltak a meghatározóak. Fizetett hirdetésre pénzügyi lehetőségek hiányában eleve nem gondolhattunk.
Az összegzés során ki kell nyilvánítani, annak ellenére, hogy a projektnek nincsenek igazán érdemi pénzbeli szükségletei, vagyis „csupán” az emberek mozgósításán múlik az eredményesség, a csatlakozók száma nem érte el a várakozásainkat, beleértve, hogy sokadik alkalommal került sor az akcióra. Ezt támasztja alá, hogy többnyire az idén is a már korábbi években megnyert partnerek voltak a résztvevők. Ebből eredeztethető a konklúzió, hogy a Krajczáros Alapítvány ereje önmagában kevés a továbblépéshez.
Az alapítvány emlékbélyegen és kártyanaptár megjelentetésével is népszerűsítette a projektet, beleértve, hogy már 2018-ra is meghirdettük az akciót. Keresünk olyan hazai és külföldi partnereket, közte civil ernyőszervezeteket, akik szívesen vállalnák fel a hatókörükben a szervező, előkészítő munkát.
A kezdeményezők (illetve mindannyiunk) számára sikernek minősülne, amennyiben a későbbiekben bevett gyakorlattá (vagyis önjáróvá) válna a jövőre 9. alkalommal esedékes közös akciónk. Stratégiai célként szeretnék elérni, hogy az EU illetékes szervei fogadják hivatalosan is november 11-ét nemzetközi emléknapnak. Mindezt nem önös érdekükben szorgalmazzák, hanem azon hazájukért életüket adó katonákért, akik megérdemlik, hogy az utókor ne feledkezzen el küzdelmeikről. (nim)
